Nem tetszik....

Nem tetszik nekem ez a tél...de ezt már a múltkor is ecseteltem... túl enyhe, túl szeszélyes , túl "téltelen", túl .....semmilyen....Na és persze "túl" sok munka van már a téli lesünkben...sajnos egyenlőre komolyabb kép nélkül. (és sas nélkül..)  Egy komplett lest építettünk ide csak most télre, sokszáz kilométert mentem, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű csalianyagot szerezzek be,  rengeteg lesben töltött idő és energia, vajon mindhiába?
 Nincs idő gondolkodni, menni kell, tegnap megint esett némi hó, hátha...
...
...
...De nem. Tegnap sem történt semmi extra.
A nagy ködben, fénytelenségben egy fenyőrigó reggel, messze....

..és néhány ölyv napközben...

..egy szokásos szürkegém...

..és kb ennyi, reggel 7- du. 16 ig...

Hazafelé baktatva a félsötétben egy tojó kékes rétihéja próbálta kedvtelenségemet oldani, de hiába, "keserű magába.."

Újabb les, újabb nap telt el, sikertelenségre  kárhoztatva..
Így teljes a kép. Lássátok kedves Olvasóim, nekem sem mindig csak siker jut osztályrészemül. Hiába minden aprólékos előkészület...és hány ilyen van, ami még csak "billentyűpötyögtetésre" sem késztet...?

..

Ma már nagyon ki voltam éhezve egy jó képre. "Biztosra" mentem, a kerti madáretetőhöz ültem ki. Tengelicek, cinegék már csak meghálálják a téli törődést ??.
Nem is lett máshogy, jöttek és pózoltak, én meg csak fotóztam őket ahogy bírtam......:) :

még egy zöldike is beesett...:

.. a kedvencem ez a dupla tengelices kép lett:

és a hím meggyvágó:

Ezekkel a szép képekkel zártam ezt a hétvégét, de legbelül baljós előérzeteim vannak:
Lesz e még módom a téli lesünkben ragadozó akciókat fotózni, vagy idén télire ennyi volt megírva ??

H-olló...

Bolond egy tél ez, ritka bolond. December elején váratlanul leesett az első hó, aztán elolvadt...aztán esett, aztán elolvadt...Pár nap alatt 10-12 C fok eltérés is előfordult... Teljesen kiszámíthatatlan. Globális felmelegedés, vagy valami "új jégkorszak" kezdete ez?? A fene tudja. Kár is gyártani a "jobbnál jobb" elméleteket. Ami biztos, hogy tegnap este óta ismét esik.:) Ki kell használni, talán a tavunkat is hólepel borítja végre..
 És igen ! Hólepel bizony. Ma hajnalban már a lesben bizonyosodom meg erről, de madár az alig jön. Van 10 óra is mire az első vendég beesik. Egy kíváncsi holló :

 Jön közel...

..kíváncsian figyel a lesbe befelé, hátha az objektíven át meglát valami gyanusat....

,,ám álcám remek...nem vesz észre.....nyugalmát hosszú "korrrogásokkal"  bizonyítja..:

ahogy csak tudja hallatja érces hangját..:

..még menet közben sem marad csendben..:) :

Célirányosan megy előre, azaz mennek.... Időközben párja is a segítségére siet, hogy ketten próbálják meg az ebédelő egerészölyvet elkergetni...

Ám az ölyv nagy falat... Mégiscsak egy ragadozó madár a maga fegyvereivel : tűéles karmok és hegyes csőr, na és persze nem fél őket használni ....
Hollóink persze nem buták... nagyon tudják hol a határ... vagy mégsem ???

Először csak kerülgetik az ölyvet...ez amolyan "lelki terror"....:)... hátha elmenekül...hátrahagyva az ebédjét...

Ez ma nem vezetett eredményre... így aztán jöhetett a sunyi "hátba-" akarom mondani "farbatámadás" :

Na az ölyvnél ez már kiverte a biztosítékot....Mérgesen fordult hátra, szemeivel fenyegetően nézett a hollóra..:

 Újabb piszkálódás...:

 ...majd újabb menekülés...:

Hollónk teljesen be volt kattanva ! Nem ezt szoktam meg a fajtájától. Kezdtem bizakodni, hogy csak elmegy az esze és nekimegy az erősebb egerésznek, ami nem kis örömet okozna egy magamfajta lesifotósnak...:)

 Csak nem hagyták békén az ölyvet...Közben jött a párja is, hogy míg ő eltereli az ölyv figyelmét, addig a másik hátulról újabb támadást indíthasson...

"Minden egerek rettegett ragadozója"  ezt már nem tűrhette...és felvette az elszánt "soha nem adom a kajámat" nevű harci pozíciót !  :)

 

 Ekkor már kiderült hogy a hollónak csak a szája , azaz a csőre volt nagy... nem merte vállalni a nyílt sisakos küzdelmet az ölyvvel. :(  Védekezésképpen hatalmasat hátrált, szerencsére még épphogy nem ugrott ki a képből, így megadva nekem a nap képét:

 Az ölyvnek is elég lett a műbalhéból, karmai közé fogta a falatot és nyugodtabb körülmények közé vitte azt :

Hollóink tehát elérték fáradozásukat, elkergették a betolakodót. Örömükben e vagy csak levezetés képpen nem tudom, de érdekes kis örömtáncot jártak ..:

Ám figyelmük rövid idő múlva a tó végébe irányult:

...egy éhes szürkegém érkezett:

 

Vesztére !  A "harcban" edzett hollók másodpercek alatt nekiláttak , hogy közöljék a gémmel, rossz pályára érkezett !

 A második kedvenc képem ma a "H-olló" nevet kapta..:)  
Íme:

Hosszú csőr ide vagy oda, az akaratosság és az arrogancia még nála is nagyobb fegyver. Jól tudják ezt a hollók is, és akinél lehet alkalmazzák is. Ebben (is) okosabbak a többi madárnál !

Na és persze az összetartás, nem csak a párok között, hanem a fajtársaikkal is.

Ezen tulajdonságaik azok, amelyek miatt a holló állománya az elmúlt évtizedben eléggé megerősödött. Na és ezen tulajdonságaik azok, amelyek miatt kergetik el a náluk sokkal nagyobb rétisast is, pl. az én lesem környékéről ...:(  A mai nap egyértelműen róluk szólt.

22.-23.

 Végre napsütés ! Nagy terveim nem voltak mára, ragyogó napsütésben erdei lesemhez mentem hűséges cinegéimet meglátogatni:

NA és persze "csuszit"....ő is törzstag nálam..:

 ...és néha olyan aranyosan, értelmesen tud rám nézni..:) :

Aztán egy eddig itt nem fotózott fajt sikerült lencsevégre kapnom, ő a lesem 22. fajú vendége, a fenyőpinty:

Hihetetlen hogy színezetével mennyire jól tud beleolvadni a környezetébe, ezért mozog szinte mindig a földön..:

...mondom "szinte"..:)

Majd még egy újabb faj az etetőmön, a zöldike. Nem egy pályázati anyag, de zöldike... és számomra fontos , hogy immáron 23 féle madárfajt sikerült dokumentálnom ezidáig a még 1 éve sem üzemelő lesemben...:)