Minden Kedves Olvasómnak.....:

Köszönet Nektek, remélem sok izgalmat, érdekességet és szépet tudok majd 2011 ben is bemutatni...terveim ? Na azok vannak..:)
Találkozzunk jövőre ! Sziasztok : Miki

Ismét a lesnél...

Jópár hideg nap után végre tartósan is megmaradt a leesett 10 cm körüli hó. Sokszor megfogadtam hogy csak akkor megyek ki az uj leshez fotózni, ha végre süt a nap is. Az igazán jó képhez szerintem elengedhetetlen a megfelelő napsütés. 1 hetes téli szünetem alatt erre csak ma volt lehetőségem. Érkeztemkor nagy élet fogadott, fácánok repültek el vagy 10 en, kismadarak rebbentek szét. Nem kellett soká üldögéljek, az éhes madárnép újra visszajött az etetőhöz. Hihetetlen, de vörösbegyről eddig nem volt igazán jó képem, most lett..:) :




Ezután egy szajkó érkezett:



A citromsármány is állandó vendége az etetőmnek:



Csakugy mint a mezei verebek. Akik annyira összeszoktak zsúfolódni a farönkön, hogy egyszer az egyiknek nem jutott leszállóhely, és a másikok hátán landolt....:)




A verebek igen vicces látványt nyujtottak... A széncinegék viszont nem ennyire "szocializálódtak" a saját fajtájukkal, sőt ! , többször perlekedés alakult ki közöttük...Lehet hogy ez már a tavaszi párválasztás "előharca" ?:




A kékcinegék mindig levesznek a lábamról az egyszerűségükkel és gyönyörű tollruhájukkal..:




Sajnos a hiányolt fajok ma sem jelentek meg, így egyre bizonyosabb hogy nem is járnak be az etetőre. (pintyek, meggyvágó, karvaly, őszapó stb) A sok hiányzó miatt mármár iskolai szünet elrendelésén gondolkodtam, amikor egy piros pöttyöt láttam meg a szemközti bokrosban: süvöltő ! Egyik kedvenc kismadaram, jól tudtam hogy sajnos ő nem jár be az etetőre... Sebaj, ha mohamed nem megy a hegyhez....akkor én erre rácserkelek. Felfedve magam kijöttem a lesből, és közelebb osonva próbáltam a süvöltőket lencse végre kapni. Sajnos elég bokros részen mozogtak, de így is életem eddigi legjobb süvöltős képét sikerült megcsinálnom:



Ezzel a süvöltős képpel és vegyes érzelmekkel el is indultam hazafelé... Útközben azon gondolkodtam hogy vajon tartogat e meglepetéseket még számomra idén a lesem, vagy lefotóztam már mindent ami odajár ?

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak !

Az etetőnél...

Decembert írunk. Annak rendje és módja szerint beköszöntött a hideg. Kb 2 hete már hogy etetem az átalakított erdei lesem környékét. Eleinte alig jöttek a madarak, pár napja viszont leesett az első hó is, és ez mindent megváltoztatott... Szegénykék nehezen találnak táplálékot a hótakaró alatt, bár valljuk be, etetés nélkül sem halnának éhen, a könnyű csemege mégis messziről az objektívem elé csalja az állatokat. Egy belső "kameraállás" a lesből...:



Még sok csiszolnivaló van a les környékén (beszállófák, háttér, függöny stb) , de azért pár szép képet már sikerült készítenem:










A les egyik nagy előnye a régihez képest hogy nagyobb a kilátás az erdőre. Ennek köszönhetően vettem észre a szemközti dombról közeledő őzet:



Láttam rajta hogy sovány és hogy lassan mozog, de csak a kép nézegetésekor láttam , hogy dróthurok van a nyakán... Inkább nem mondom ki érzelmeimet melyek ezt a világot jellemzik, ezt mindenkinek a fantáziájára bízom, nem szalonképes. Milyen szörnyszülött képes erre? Vajon tudja milyen nyomorultul pusztul el így az állat? Talán ha saját bőrén érezhetné....
(idehaza szóltam vadőr barátomnak, talán ennek a jószágnak megváltás lenne a golyó és ő talán leszedi a többi valószínűsíthető hurkot...)
...
...
Alig ballagott el az őz, szinte ugyanott jelent meg egy róka... Fantasztikus kép lehetett volna,ahogy a csillogó fehér hóban téli bundában figyel...., ha épp nem az objektívem cseréjével vagyok elfoglalva.. Hiába cincogtam, rókám rám sem hederített...rövid szimatolás után elment.
A lesem másik nagy előnye, hogy a jobb oldalán van egy üveg nélküli fotózási lehetőség is. Ezt az ölyves képet így készítettem:



Alapjában véve az első alkalmam volt ebben a lesben, mégis elég sok mindent láttam , még ha jó kép nem is mindenről született. A megfigyelt fajok:
szén-kék-barátcinege, mezei veréb, citromsármány, meggyvágó, szajkó, zöldike, őszapó, vörösbegy, fácán, fekete rigó, egerészölyv, karvaly, nagy fakopáncs, róka, őz, na és két kóborkutya...:(

Még néhány próba....

Nyestem tegnap éjszaka nem adta fel hogy az áhított csemegét megszerezze...
A rendszerem viszont minden próbálkozását katonásan rögzítette...:)

Megvagy !!!

Aki néha néha betekint az oldalamra az tudhatja már, hogy egy ideje (váltakozó ambíciókkal...) próbálkozom infracsapda felállításával és az ez általi fotózással. Sajnos a dolog koránt sem ilyen egyszerű amilyennek hangzik...Rengeteg a buktatója, de talán annál édesebb a gyümölcse....
Amióta 3 hete megjelent a nyest a padlásunkon, ismét felállítottam a csapdát, immáron stabilabb körülményeket teremtve a rendszernek.
Íme egy "werkfotó" amin a nyest még én vagyok...:



Miután minden a helyére került és lepróbáltam a rendszert, vártam... 1 hétig semmi. Majd az egyik vaku beadta a derekát... Valami érintkezési probléma lehetett, kiiktattam...Aztán ujabb 3 nap várakozás....
Ma este későn értem haza, a párom már azzal fogadott hogy a padláson óriási buli van... Nem bírtuk ki reggelig hogy ne nézzük meg a gépet... És hosszú idő után elkészült az első infracsapdás felvételem ! :))) :



Jól látszik hogy a kis zsivány nem ám a neki kijelölt úton (jobbról) ment a tojásokért, hanem a nem várt bal oldalról közelített !
Sebaj , nekem így is tökéletes !:




Remélem hogy találkozok még vele, mindenesetre engem most nagyon boldoggá tudott tenni életem első nyestje :))

Éjszakai zörejek....

Egyik éjszaka különös hangokra keltem...Apró lábnyomok gyors egymásutánban a fejem felett ugy 2m el, a padláson.. Azóta majd minden este, vagy hajnalban megjelenik a "kísértet"... Gyanakvásom már az első megfigyelésem napján beigazolódott: Természetesen nem természetfeletti jelenségről, csupán egy "kis" ragadozóról, egy nyestről van szó.. Hogy mit keres azt pontosan nem tudom, talán egerek, madárfészkek után kutat (ilyenkor?) . Mindenesetre már azt is sejtem hogy hogyan jutott be a viszonylag jól zárt padláshelyiségbe: a nyári melegben a tűzfalon lévő kis ablakokat kinyitottam, azóta is nyitva maradtak. A nyest pedig bizony a merőleges falon is képes felmenni ! Ugy bizony, ezt a saját szemmel láttam, amint a szemközti kőporos iskola falán éjszaka felszalad ! Szóval az ablakok maradtak, én pedig "suttyonban" fel felcsempészek neki egy egy tyúktojást esténként...remélve hogy egy nap még szép fotóval ajándékoz meg érte...:)

...és megint a tónál...

Ma Attilával már dél magasságában a lesnél voltunk. Akadt még némi "csiszolnivaló" a lesen, a cölöpökről leeresztettük a tómederbe. Igen a tómederbe, mert a víz már a les előtt volt 2m el az őszi lehalászás miatt.
Gyönyörű őszi napsütés volt, a madarak pedig elég hamar kezdtek visszaszállingózni. Sajnos valahogy pont megálltak "lőtávon" , el tudtam volna még képzelni hogy közelebb jöjjenek.:






Egy fiatal rétisas okozott még némi izgalmat a tavi világban, de ezen élmény a hatalmas távolság miatt kép nélkül maradt...
Később ,egy már-már "szokásosnak" mondható jégmadár szórakoztatott minket, bár ilyen szép fényekben még nem fotóztam soha. Már csak "fűszer" volt a csőrében a kishal..:




Naplementekor pedig kipróbáltam a gépemre kattintva Attilának a Sigma 300-800 as ágyúját...:



Majd csomagolás közben/után besétált egy nagy kócsag még a les elé, a 400 as ba is csak állítva fért bele. Sajnos ekkor már tényleg nem volt fény..:



Összességében elégedetten indultunk haza, bár véleményem szerint ezt a tavat még közel sem "aknáztuk" ki...és tartogat majd még számunkra meglepetéseket, szép képeket.

Az elfelejtett muflon...

Kazsu Atti barátom invitált a minap muflont fotózni a Mátrába. Ekkor villant át az agyamon hogy nekem mintha már lenne olyanom....Na de hol? Gyors keresgélés a gépembe, majd ráakadtam az elfelejtett muflonos képre, amit náluk csináltam még tavaly....Olyannyira megörültem neki, hogy rögtön megtettem a novemberi címlapnak..:)

Újra a tónál...

Jó régen nem jelentkeztem már. Szaporodó munkáimmal, ügyes bajos dolgaimmal vagyok elfoglalva, sajnos kevés idő jut mostanában a fotózásra.
Ma hajnalban , hosszú idő után ,ismét kilátogattam a vízi lesemhez, mindenféle előzmény nélkül, rábízva magam a vak szerencsére...hátha az őszi madárvonulás az objektívem elé csábít valamit. Még sötétben a lesben voltam, némi nádvágó akció után vártam a napot és a madarakat. Sajnos meg kellett megint hogy állapítsam, a felkelő nap csak igen későn világítja meg a kis öblöt amire néz a lesem. A madarak pedig mintha csak a napot követték volna, míg oda nem sütött, nem nagyon jöttek a les közelébe. "Csak" egy kis vöcsök pár szórakoztatott a napfelkelte előtt, ISO 1600 on nagy dolgokat nem kellett hogy várjak tőlük:



Aztán lassacskán kezdtek a "közelbe" húzódni a madarak. Nagy kócsagokat, gémeket , kárókatonákat láttam, na meg persze egy bütykös hattyú családot amint a napi betevőjük után kutakodnak:




Sajnos a kócsagoknak a vízszint még magasnak bizonyult, mindössze a nád tövébe merészkedtek még reggelizni:



Csak idehaza láttam hogy az egyiknek a lábán jelölő gyűrű van..:



A másiknak pedig az árnyékos oldalon volt egy sikeres fogása, amiről még dokumentum képet tudtam készíteni:



Ezután némi csönd, majd olyan dolog történt velem,amit egyszerűen nem akartam elhinni ! Erre pár hónapja még napokat, sokszáz km eket, súlyos forintokat, időt stb szántam, mindhiába, most pedig itt van az orrom előtt ! IGEN , szó szerint az orrom előtt ! JÉGMADÁR !



A kis zsivány a lesemet használja beülőnek, innen horgászik illegálisan ! :) Persze gyorsan objektívet cseréltem , majd a fix 50 essel nem egészen 15 cm ről fotóztam a párásodó üvegen át. Hihetetlen szerencse, óriási élmény volt a szemében felfedezni a leskunyhómat...:




Röviddel ezután "felugrott" majd a vízbe csapott. Sajnos eredménytelenül ült fel a lesem tetejére. Ezután még láttam halat fogni a kis vöcsköt is, sajnos elég messze:



Érdekes hogy amiért mentem (új átvonuló megpihenő fajok stb) azokat egyáltalán nem láttam, sőt, récékből mindössze egy pár tőkést sikerült felfedeznem...ez még a sütőbe is kevés...:) No de ez nem szokatlan ebben a "szakmában", amit vár az ember az nem jön, helyette kap valami egészen mást...és ez így van rendjén...

A tó

Sanyi barátommal alig vártuk, hogy amikor évente egy alkalommal lehalásszák a tápiószecsői tavak egyikét, végre ott fotózzunk a parton a lessátorban. Ahogy a víz összezsugordik, úgy a madarak is egyre jobban koncentrálódnak a könnyű zsákmány reményében. Idén öten voltunk fotósok, míg a többiek 2-3 napig, addig sajnos nekem csak a mai nap jutott. Délelőtt míg a halászok dolgoztak, felállítottuk sátrainkat, hogy a munka végeztével már nyugodtan tudjuk várni a madarakat. Egy egyenes sekélyebb partvonal mellett döntöttünk, sajnos e panorama felvétel az egyenes tekintetében kissé csalóka:



Régóta tervezem hogy a magam készítette lessátorról csinálok egy felvételt,ugyan most az álcázás miatt nem sok látszik , de azért íme:
(legalább nem tudják a prototípust holmi gyártók lekoppintani..:)) )



A halászok elvonulta után röviddel kezdett ígéretesen beindulni az élet. Először egy barázdabillegető majd egy guvat keresgélte a betevőjét a sátram mellett:



Majd fél óra múlva lassan elkezdtek visszaszállingózni a szürke gémek, nagy kócsagok, sajnos tisztes távolságot tartva a sátrainktól, a mélyebb vízben kerestek és találtak táplálékot:



Ezután egy fiatal búbos vöcsök testvérpár adott okot az exponálásra, nyugodtan úsztak el sátraink előtt:



A vízimadarakat figyelve rá kellett jönnöm hogy a sátrainkat sajnos nem a legjobb helyre vertük fel. Madarainknak esze ágában sem volt otthagyni a mélyebb vizet, hamarosan rájöttem hogy miért. Ők ugyanis mennek a halak után, és a mélyebb vízben is kitűnően tudnak vadászni. Alig hittem a szememnek hogy az egyik szürke gém mekkora csukát fogott ki a vízből ! Illetve az elején még nem volt ennyire lefutott a dolog, hogy most a gém fogja megenni a csukát, vagy a csuka fogja a gémet lehúzni a víz alá....:) Lenyelni nem bírta, de tartani sem sokáig...vissza vissza tette a vízbe, de akkor meg a hal vergődött őrülten... Óriási csata kezdődött:



Még 6-7 perc után sem volt számomra egyértelmű hogy mi is lesz ennek a vége, de aztán csak helyreállt a természet rendje:





Rövid pihenő után egyszer csak felborult a tó nyugalma, az összes madár mintegy parancsszóra felrebbent és hangos kiabálásba kezdett... Az égre tekintve azonnal feltűnt egy hatalmas test: réti sas !



Madarunk nyugodtan bevitorlázott, majd egy hirtelen forduló után......



.....lecsapott a vízre és egy hallal távozott ....:



....hogy a túlpartra leszállva azt biztonságosan elfogyassza:



Szerencsére a szögkereső zavarása ellenére is sikerült néhány értékelhető képet készítenem erről a fenséges madárról ! :)

A sas távozása után nemsokára ismét helyreállt a tó rendje.:





Viszont engem 16 óra felé hazaszólított a munka...:( Így csak Sanyi képeiről tudom hogy lemaradtam a lenyugvó nap csodálatos fényeiről, melyekhez még egy búbos vöcsök és egy jégmadár adott némi plusszt..:(

A másnap hajnal újra a tónál talált, de csak 7 óráig tudtunk fotózni amikor is megjelentek a halászok... Szerencsére ennyi idő is elég volt hogy az én beszállómra is beüljön a jeges egy "tücsökreggeli" erejéig..:)



A nap hátralevő részét pedig elmosta az eső....:(
Sajnálom hogy vízi madár közelre nem jött a sátrunkhoz, de a látvány és az élmények, no meg a sas... , kárpótol az elmaradt közeli kócsagos képekért...:))
Jövőre ugyanitt !